Hogyan írjunk hatékony esettanulmányt?

Bár a továbbtanulási arány magas, a továbbtanuló gyerekek 40%-a lemorzsolódik, nem fejezi be a középiskolát. A lemorzsolódás oka – az esettanulmány alapján – a középiskolában a sikertelenség, a kudarcok és az ebben az iskolában megszokott támogatás, a támogató, elfogadó légkör hiánya. Motiváltságuk egyik oka éppen a tanárokkal való jó viszony, másrészt az ösztöndíj. Szeretnek iskolába járni, ugyanakkor jól látják annak a többszörös hátrányát, hogy ebben a szegregált intézményben tanulnak. Változtatási igényeik között megfogalmazzák a napközi kiterjesztését, valamint a tanuláshoz szükséges feltételek biztosítását minden gyerek számára. A tanárok előítéletességéről nincsenek információink, a gyerekek származása miatti hátrányos megkülönböztetésről (diszkrimináció) iskolán belül nem beszélhetünk.

Ehhez olyan taktikát kell találni, amelyet mind a szülő, mind a kamaszodó gyermek elfogad. Ennek érdekében sok családlátogatást kell szervezni, a tanuló lakásán kell tanulni a gyermekkel, és nem utolsósorban, nagyon sokat kell beszélgetni a szülőkkel. Emelni kell a követelményszintet, közelíteni kell a szakközépiskola szintjéhez, hogy később minden tanuló beiratkozhasson, és megszerezhesse az érettségit. A tanerő elvándorlása nem jellemző, néhány pedagógus Miskolcról jár ki tanítani.

Előtte: A probléma

Ugyanakkor azokra a személyes tapasztalatokra is építek, amelyeket civil aktivistaként éltem át, mind a Z.-i közösségekben, mind iskolai-egyetemi tanulmányaim során. Az igazgató tisztában van azzal, hogy sok cigány gyerek jár az iskolába, és kordában is kívánja őket tartani. Az iskola „óramű pontossággal” működik, és ez az igazgató autokrata vezetési stílusának tudható be.

Részint az ilyen irányú törekvések megszüntetése a cél, de ehhez az itt dolgozó szakemberek továbbképzésének biztosítása nélkülözhetetlennek látszik. Ugyanakkor el kellene érni, hogy a település roma családjaiban élő gyermekek kivétel nélkül hároméves koruktól vegyenek részt az óvodai programokban. A körkérdés kapcsán megszólaló iskolavezetők azokon a településen dolgoznak, amelyek a kistérség északi feléhez tartoznak. A munkaerő-piaci helyzet ebben https://www.kisgrafika.hu/ a térségben rendkívül kedvezőtlen, és a közlekedési viszonyok sem kedveznek az amúgy is nehezen mobilizálható, alacsony képzettségű, a munkaerőpiacról már hosszú ideje kirekesztődött társadalmi csoportoknak.

• Ezen belül szinte mindenki a kérdőívben, illetve az interjúban gondolkodik.
• A FlipHTML5-höz hasonló mesterséges intelligencia eszközökkel ezeknek az esettanulmányoknak a tanulmányozása minden eddiginél könnyebb, segítve a szakembereket jobb egészségügyi eredmények elérésében.
• A 16 tanterem egy részét modern szaktanteremmé lehetne alakítani, ezzel segítve a sok hátrányos helyzetű gyermeket.
• Bemutatja, hogyan segíti a beteg teljes kórtörténetének ismerete a diagnózis felállítását és a kezelést.
• És természetesen az esettanulmányok konkrét termékekre vagy szolgáltatásokra vonatkoznak, nem pedig az egész márkájára.

Az igazgató szerint nem az a fontos, hogy egy pedagógus roma származású legyen, hanem „attól függ, hogy milyen ember”. Fejlesztő pedagógus, gyermekfelügyelő, ifjúságvédő nem dolgozik az iskolában, a gyerekvédelmi feladatokat félállásban oldja meg egy pedagógus. Az igazgató elismeri, hogy ez kevés, és valamely szervezet segítségével lehetne hatékonyabb munkát végezni (például családsegítő intézet, gyermekjóléti szolgálat). Tipikusan ilyenek lehetnek azok a helyzetek, amelyek szervezésében az iskola kulcsszerepet játszik, s amelyeknek „forgatókönyveit” – a beszámoló alapján joggal – kifogásolják a roma családok (bálok, ballagás, nemzeti ünnepek stb.).

Akinek van munkája, az ingázik, és a középiskolás korúak többsége is Miskolcra jár iskolába. A diszkrimináció azonban látensen megvan a gyerekek által elmondott történetek szerint (például nem engedik be a roma fiatalokat a helyi szórakozóhelyekre). A városban 2002-ben alakult cigány kisebbségi önkormányzat, de a szülők és az igazgató elmondása szerint munkájuk nem hatékony. Az igazgató pedellusokat is alkalmaz, de főként csak kisegítő feladatokat jelöl ki nekik, például gyerekfelügyelet a szünetekben, alkalmazásuk első időszakában pedig portai ügyeletet és a csengetést, ma már családlátogatást is végeznek.

Továbbképzésekre ritkán küldenek pedagógust, mert a helyettesítést nehéz megoldani (egy tanár vett részt romológiai jellegű továbbképzésen). Ennek ellenére fontosnak tartja, hogy a kollégák elmenjenek konferenciákra, mert az iskolába másképp nem jut el információ. A helyzetet súlyosbítják a tanárokat megalázó esetek, mint például amiről a fentiekben beszámoltam. Többször előfordult, hogy a szülők a gyerekek szeme láttára fenyegettek vagy vertek meg tanárokat. Ennek hatására a tanárnak még kevésbé lesz tekintélye, ezért nem is várható el, hogy a gyerek tisztelje, és a tanórán odafigyeljen. Az pedig, hogy a tanárok kevésbé merik fegyelmezni a diákokat, az iskolai munka színvonalának a rovására megy.

Negyedikben történnek a felmérések, szóbeli elbeszélgetések, hogy mely gyerek kerül jobb és melyik gyengébb képességű csoportba.” Az is kiderült, hogy vannak magántanulók, akiknek többsége roma származású. A szülőkkel az iskola könyvtárában beszélgettem egyenként, zárt ajtók mögött. Sokkal nyíltabbak és őszintébbek voltak, mint a csoportos beszélgetésnél. Van olyan is, aki viszont úgy érzi, hogy gyermeke számára az lenne a megfelelő, ha minden órán együtt tanulhatna osztálytársaival és az osztályközösség együtt haladna. A szülők többsége elismerte, hogy arányaiban jóval kevesebb nem roma gyerek tanul a gyengébb képességű csoportokban, mint roma, de ezt azzal magyarázták, hogy az iskola egészében is jóval magasabb a roma tanulók aránya, mint a nem romáké. A tanárokról alkotott véleményük pozitív, mert megfelelően foglalkoznak a diákokkal, és motiválják őket a tanulásban.

Téma kiválasztása az esettanulmányhoz

Helyzetükből adódóan a konfliktusok állandósulnak a településen, részint amiatt, hogy számos esetben megélhetésük biztosításához nem törvényes eszközökkel keresnek megoldásokat. Csak azokat a családokat fogadják el, amelyek beköltöztek a faluba, és megélhetésük forrását (alapvetően) a fehér gazdaságban betöltött pozíciójuk biztosítja. A városi óvodában el kell érni, hogy minél több roma gyermek járjon legalább két évig a foglalkozásaikra. Az intézményben olyan nevelési programot kell kidolgozni, amely a roma szülő számára is vonzóvá teszi az óvodát, és nyilvánvalóvá teszi számukra, hogy óvoda nélkül az iskolai oktatásban gyermeke hátrányba kerül. A roma szülőket gyakran meg kell hívni az óvodások szerepléseire, gyakran kell olyan foglalkozásokat bemutatni, amely a későbbi iskolába kerülés alkalmával fontos „tudásokat” mutat be.

A helyi civil szervezeteknek komoly szerepe lehet az iskola támogatásában, a további kapcsolatok kiépítésében. Tekintettel arra, hogy a program a roma gyerekek befogadását, az új tanulási utak kiépítését és fenntartását célozza, érdemesnek tartanánk ezekkel a középiskolákkal a kapcsolat felvételét, esetleg a programba való bekapcsolódást. A beszélgetések során feltűnt, hogy a szülők többsége tisztában van származásával, de ha a cigányságra mint népcsoportra, etnikumra utaló kérdések hangzottak el, úgy tettek, mintha a kérdés rájuk nem vonatkozna. Jónak tartják a roma kultúra oktatását, de elsődlegesen azt szeretnék, ha gyerekük olyan tantárgyakat tanulna, melyeket később hasznosítani tud, és a cigány népismeret nem tartozik ezek közé. Arról, hogy roma származású pedagógus tanítson az iskolában, először negatívan vélekedtek, mert félreértették a kérdést, de amikor kiderült, hogy a cigány származású pedagógus tantárgyakat oktatna, már helyeselték a felvetést.

A tanárok szakmai felkészültségével kapcsolatban elmondta, hogy a kilencvenes években mindenki szakmai képzésre akart járni, de leginkább olyasmire, ami miatt később lehetősége lesz jobb státusú munkahelyre. Most gyakorlatilag olyan jellegű képzésekre mennek, főleg az alsó tagozatban tanítók, melyek a szociális problémákkal küzdő gyerekekkel kapcsolatosak. Népszerűek a diszgráfiás, diszlexiás gyerekekkel foglalkozó képzések, valamint a romológia. Szinte minden tanár foglalkozik a roma kultúrával, elsősorban a magyar- és történelemtanárok, illetve a zenét és képzőművészetet tanítók.

• A vizsgálati tervnél ismertessük, hogy milyen vizsgálatot miért rendelünk, mit várunk, milyen differenciáldiagnosztikai szempontok jönnek szóba.
• Az utóbbi évtizedekben vált igen népszerű módszerré, leginkább az oktatás, azon belül is az osztályozás és értékelés terén (legjelentősebb tudósai Jan Nespor és Robert Stake).
• Többen félcigányok voltak, akiknek nem kell szembesülniük azokkal a problémákkal, amelyekkel egy rasszjegyekkel rendelkező, szegény családból származó gyereknek.
• A szegregált nevelésből való kikerülés lehetőségeit tekintve az első kritikus pont az általános iskola befejezése után a továbbtanulásnál adódik.
• Többször láttam a fiún, hogy mást mond, mint amit gondol, főleg a tanárokra vonatkozóan.

Esettanulmány tárgyalhatja a DOAC terápia előnyeit, hátrányait, nehézségeit, korlátait, alkalmazhatóságát. Az adott betegnél milyen előnyök, hátrányok merültek fel, miért történt végül a váltás, milyen szempontokat kellett mérlegelni. A helyesírás egységesen latinos, vagy magyaros legyen, lehetőleg – mivel orvosszakmai anyagról van szó – az előbbi az előnyben részesítendő. Az esettanulmányok írásának célja, hogy egy adott betegségbe, problémába beleássa magát a hallgató. A nevem, e-mail-címem, és weboldalcímem mentése a böngészőben a következő hozzászólásomhoz. Az esettanulmány vége felé kiemeljük erőfeszítéseink hatását, megemlítve néhány fontos statisztikát.

Készségesek voltak, a gyerekek pedig „jól neveltek” (idomítottak), fegyelmezetlenséget nem tapasztaltam. Azok a tanárok, akik még nem tudták, hogy miért vagyunk itt, nem kérdeztek tőlem semmit, közömbösek maradtak. Bár a kisgyermekkor életkori sajtosságai, a célcsoport nevelési igényei ezt nem indokolják, az óvoda és az iskola intézménye, pedagógiai módszerei erőteljesen elválnak egymástól. Ez jelentősen megnehezíti a gyermekek – különösen a hátrányos helyzetűek – intézményi nevelésben való részvételét. A mulasztások csökkentésének leghatásosabb módja az érdeklődés felkeltése, a vonzó, eleinte rövid, később hosszabb programok létrehozása. Amíg a kamasz gyermek nem érzi, hogy szükség van rá, hogy véleményt mondhat a saját iskolai életével kapcsolatban, hogy értelmes elfoglaltságot talál az iskola falai között, addig nem lehet a falak között tartani.

Mindezt legalább egy év iskolai előkészítéssel, két évig járt első osztállyal, plusz hét év tanulással. Az iskolák vezetőinek meg kell értenie, hogy csak akkor oktathatnak sikeresen, ha a szülőket maguk mellé állítják. A szülői közösség létrehozása és rendszeres munkája nélkül a roma tanulók iskolapadban tartására sokkal kevesebb az esély.